13 hónapos kisfiút hoztak hozzám 1 hete. Előtte csak videón láttam őt és írásban kaptam sok infót róla. Régebben még napi szinten, 1-2 hónapja heti 2-3 alkalommal odamegy az ágy széléhez és derékból hátrahajolva elfekszik rajta, lábujjhegyre emelkedik ilyenkor és sírdogál, nyögdécsel. Megtudtam, hogy nem szeret előrehajolni, ő leguggol azért, ami lent van és kell neki. Gyakran jár derékra tett kezekkel. Jobb fülét réges rég óta fájlalja, rajta elaludni nehéz, sokszor felemeli a fejét, mire elalszik a jobb arcán és a fülét piszkálja, simogatja.
Amikor megláttam a videóját, azonnal behívtam őket hozzám, szerettem volna ellenőrizni nála egy-két dolgot.
Édesapja elmesélte, hogy napi szinten lábujjhegyezik most már, nem csak ki-kipróbálgatja a felemelkedést. Az ágyra hátrahajlás kissé ritkult, de amióta csak járni tud, műveli. Nagyon sietett a fejlődéssel, a kúszáson és mászáson átszáguldott, 8 hónaposan járt és ment és hajlott rá, amire tudott.
A kisfiú a nyuszijával érkezett a fájdalmas 15 percre. A baba-FDM mindenestül akár 1 óra is lehet, de az effektív munka a gyermeken, annak testileg terhelő, fájdalmas jellege miatt igen gyors és rövid. A szülő folyamatosan visszakapja a gyermeket, minden úgy van kialakítva, hogy a gyermeket a lehető legkevésbé terheljük. Kikérdezés, megbeszélés úgy és akkor történik, ahogy az a gyermeknek nem terhes, az ő türelmetlenségét nem fokozza.
Teszteket a gyermek 10 kilós testsúlya és igen határozott, ellenálló jelleme miatt lényegében alig tudtam kivitelezni. Így a panaszok elbeszélésére, az FDM rettentő logikájára és a sejtéseimre támaszkodtam. Olyan kötőszövetes elváltozásokat sejtettem a háttérben, amik érintésre érzékenyek lesznek, így egyszerűen megfogtam őket (ez egy kézfogásnyi erő), amivel ellenőriztem létüket – ott voltak.
A baba FDM Frank Römer oszteopata nevéhez kötődik, aki a mai napig praktizál Németországban, Wolfenbüttelben. Bő 20 éve FDM-ezik felnőtteken, 10 év elteltével, gyermek-oszteopátként elkezdte a felnőtt FDM-et adaptálni a babákra – kiváló sikerekkel. 2017-ben tanultam nála, azóta zajlanak nálunk baba-FDM továbbképzések, amik vezetését 2021-től Magyarországon már Franktól én vettem át. Az emberi test 70%-a víz, 20%-a fascia (kötőszövet) – s ez a víz a fasciában kötött formában van jelen. Testünk 90%-a tehát egy sűrűn folyó vizes fascia. Ezen fasciában van beágyazva minden nem kötőszövetes funkcionáló szövet: a teljes idegrendszer és az összes belső szerv. Testünk minden áldott sejtje körül fascia van. Ezen minden sejt működési minősége a kötőszövet víztelítettségén és elasztikusságán múlik. A fascia bizonyos határ fölött sérülni képes – a babáknál is. Az első nagyobb trauma, ami éri a gyermeket, az maga a születés. Ezen traumából a babák jobban vagy kevésbé jól meggyógyulnak, a fennmaradt disztorziókhoz adaptálódnak és így vagy úgy, de szépen felnőtté cseperednek. Attól, hogy eltelt sok év, a disztorzió még ott van, kissé a szerencse dolga, mely gyermek milyen hátrányból indul bele az életbe testi szinten és ezek az elváltozások hogyan befolyásolják testi-szellemi életét és jövőbeli teljesítőképességét, statikáját, fájdalmait.
A kisfiú hátrahajlásait okozhatta – tehát kötőszöveti disztorziókban gondolkodva:
- paravertebrális TB-k (gerinccel párhuzamos húzó, hasító fájdalom egy vonal mentén), melyek nem engedik az előrehajlást és kifeszítik hátra a gerincet.
- lumbális HTP-k (deréktáji kötőszövetes kitüremkedések), melyek izmok közé záródnak ki és velük együtt ideg szorul el, komoly fájdalmakat okozva.
- calcaneus CD-k (sarokcsonti csonthártya-irritációk), melyek nem engedik a talpat leengedni, ezért a gyerek lábujjhegyezik, hogy az Achilles ne húzza annyira a sarokcsont peremét, mert az szúró fájdalmat generál.
- Achilles TB-k (az ín mentén kialakuló hasító fájdalmak), amik miatt a gyermek az Achillest nem fogja megnyújtani, tehát nem engedi le a sarkát.
- A fül piszkálása mögött egy könyvnyi ok lehet. Szimplán szerettem volna hozzáérni, hogy tapasztaljam meg milyenségét. Ha a fül porca azért fáj, mert immobilis a befogadó koponyacsont suturája (varrata), a fül kemény és fáj.
A disztorziók ott voltak, ahol sejtettem őket. Ezeket kikezelni egyenként kb 20-30 mp. Ezek nagy fájdalmat okoznak, a gyermek nagyon sír. De a gyermek már hosszú hónapok óta sír, ilyenkor inkább hamar túlvagyunk rajta és az egész család fellélegzik.
Édesanyától a két visszajelzés 1 kezelés után a 3. és a 4. napon:
„…most már másodszor volt ma, hogy csak úgy hirtelen a hátához kapott a jobb dereka fölött, és nagyon elkezdett sírni; ezen kivül tök nyugodt volt egész nap, meg vidámkodik. Volt egy kis lábujjhegyezés meg homorítas, de ugy tűnt mintha csak megszokásbol lenne.“
„…már nem volt hirtelen fájdalom. A fülét még néha fogdossa, de nem olyan sűrűn, meg nem is biztos hogy azért. Egyre többet üldögel nyújtott lábbal, ilyet nem nagyon csinált korábban. A homorítos fetrengést is egyre kevesebbszer látjuk. A labujjhegyezés is egyre kevesebb. Ma volt egy érdekes észrevétel: korábban elég gyakran volt futás közben egy ilyen galoppozós, darabos jellege a lépteinek, ez eltűnt és rendesen futkorászik.“
A kisfiút egyszer fogom még biztosan visszahívni, utána igény esetén jönnek csak hozzám, ha úgy látja a család, hogy szükség lenne rá valami miatt.
Baba-FDM kezelések:
Quastné Rigó Katalin – 70-3895927
Baba-FDM országos lista:
Baba-FDM továbbképzések: