Januári sürgősségi műtéttel kapott pacemakert egy hölgy ismerősöm. 50 körüli, normál testalkatú, vidám természet. Az első operáció nem sikerült, az elektróda kicsúszott, ezért másnap újraoperálták. Hege szépen gyógyul, kissé behúz, de a heggyógyulási folyamatok közül ez a legkönnyebben mobilizálható.
Nem sokkal az operáció után bal válla elkezdett fájni, és a mozgástartomány szűkülni. Háton feküdni nem tudott már hetek óta (4 hónapja történt az operáció), a hétköznapi munkájában nagyon zavarta a váll beszűkülése, az életminőséget a váll jelentősen rontotta. Megkereste ezzel kardiológusát, aki azt gyanította, reuma alakul ki nála, és reumatológus találkozót javasolt. Ekkor hívott fel engem.
Találkozónk alapos kikérdezéssel, majd mozgásvizsgálattal (FMA), a panaszok feljegyzésével indult. A sok húzás, szúrás mellett a mozgásbeszűkülés volt igazán látványos. Karját előre a normál 180 fok helyett 45 fokban tudta emelni, innen a kar elgyengült és úgy megfájdult, hogy leállt a mozgás. Oldalra a kart a normál 180 fok helyett úgyszintén 45 fokba tudta emelni, itt a fájdalmak ismét megállították a mozdulatot. A következő lépésben kértem, két kezét a tarkó mögé kulcsolja és húzza hátra könyökeit. A bal kar a test mellett, arc mellett kúszott föl lassan és épp elérte a fülcimpát. Könyökét fájdalmában a törzshöz szorította. Végül kértem, hogy kezét tegye a háta mögé és a két lapocka közé emelje fel, amilyen magasra tudja. Karja a törzs mellől indult és a nadrághoz érve már meg is állt.
Ezt követte a tapintás, a palpációs vizsgálat. A kar ödémás volt, belül a szövet ragacsos, szinte sűrű zselés érzetet adott, ahol a húzó vonalakat mutatta, mindenhol extrém érzékeny volt. FDM-mel kezdtem kezelni, az első feladat az operáció közben rögzített és feszített kar (ez sok-sok kötőszövetes disztorziót okoz) disztorziómentesítése (illetve ennek megkezdése), majd a fájdalom miatt nem mozgatott kar ödémás, fehérjedús, borzalmas keringésű felszínes rétegeinek felszabadítása volt. FDM nyelven mondva triggerband-eket húztam és cilinder disztorziókat szabadítottam fel. Kézzel és köpöllyel dolgoztam, azt szárazon húzva. Az alkari két csont egymáson elmozdítása nagyon fájt, ezt felszabadítottam, az alkari feszítő izmok keménnyé meredtek, ezeket szétszedtem egymástól. A kezelés extrém fájdalmas volt.
Kezelés közben folyamatosan visszateszteltünk. Megint emeltük a kart előre, oldalra, és minden irányba, amerre szűk volt a mozgás. A kezelés egy egész órát tartott, már ami a manuális terápiát is illeti, előtte a kikérdezés és vizsgálat 20 percet igényelt. A kezelést az idegrendszer kimerülése (hisz fájdalmat okoztam) és a szövet elfáradása (hematómákat okoztam) miatt hagytuk abba. Végül FMA szerint minden panaszos vagy szűk mozgást ugyanúgy elvégeztünk és a következőt tapasztaltam:
Eredmények:
A kar előre emelése 45 fokról 145 fokra nyílt, a oldalra emelés 45 fokról 90 fokra növekedett. A kar emelése hátra a lapockák közé az éppen nadrág érintésből 2 tenyérnyivel ment magasabbra. Karjait a tarkó mögött össze tudta kulcsolni, a panaszos kar nem a törzs mellé volt már szorulva, hanem 90 fokban oldalra kinyílt, pont, ahogyan kell és a fül fölé nyúlt. Végül 3 nagy tapet kapott a karjára, amik a kezelés miatti fájdalom csillapítását és az okozott hematóma gyors feltisztulását szolgálják. Az első mondat páciensem szájából: „Hihetetlenül megkönnyebbült a vállam!“
Házi feladat:
Ma pihenés, holnaptól 2 napon át óránként 1x a váll teljes mozgásterjedelmét bejárni és csak a fájdalomhatárig menni. Harmadik naptól ez a mozgás reggel és este.
Két hét múlva újra látom és folytatjuk a rengeteg leragadás, összenövés felszabadítását és a keringés helyreállítását.
Quastné Rigó Katalin – mozgásterápiás, fájdalomcsillapítás és hegkezelések, 70-3895927
Oriolus-Med