A mozgásterapeuta legnagyobb feladata, ha egyáltalán reális cél ez, a kulcsdiszfunkció, az ok megtalálása egy mozgásszervi, belszervi panasz mögött. Dr. Robert Schleip, a kötőszöveti kutatások atyja szerint lineári rendszerben az okkutatás kivitelezhető, hisz ok és okozat egyenesen következnek egymásból, azok időlegesen egymásutániak. Ugyanakkor egy dinamikusan komplex rendszerben, mint amilyen az emberi test, az okkutatás telejsséggel lehetetlen, az ok és okozat felderítése, az időbeliség felállítása messzemenően túlzott elvárás a terapeutától önmagával szemben, illetve azon kijelentés, hogy „Én okot kezelek, nem tünetet“, a terapeuta önnön maga túlbecsülésére vall.
Az okhoz viszont lehet közel járni, egészen közel. Erre számos technika létezik, a mozgástani, kötőszövetes okkutatás egyik kiváló technikája egy nagy névhez, Jean-Pierre Barral-hoz köthető, aki többek között az oszteopátia doktora, a viscerális manipuláció atyja, a szakmában a legismertebb és legelismertebb nevekhez tartozik. Az általa kidolgozott eljárással kevesebb, mint 2 perc alatt belehallgatózhatunk a fasciális (kötőszövetes) rendszerünkbe és kideríthetjük azt, jelen pillanatban mi az a kulcs diszfunkció (elváltozás, strukturális vagy funkcionális zavar), ami a legjobban zavarja a testet. Ez lehet egész messze a páciens panaszától: pl. jobb váll fájdalom, de a bal bokában hordozott a kulcsdiszfunkció.
A fasciális rendszer az egész testet behálózza, ez a kötőszvet maga. Kollagéntartalmú feszes vagy lágy állomány: inak, szalagok, ízületi tokok, porckorongok, septumok, membránok, izompólyák, szervek állománya, szervtokok és 14 liter cukros-fehérjés folyadék a fascia kevés sejtes állománnyal. Állapota az életminőséget alapjaiban meghatározza, léte életfontosságú, a keringési és az idegrendszerrel együtt holisztikus rendszernek tekinthető.
A fascia burkolja a testet belülről, az izmokat, szalagokat, tokokat, szerveket, rögzít mindent a helyén, elválasztja a strukturákat egymástól, stabilizálja a testet és mobilitást tesz lehetővé az egyes szöveteknek, testrészeknek egymáson. A fascia rugalmas és szakítószilárdsága hatalmas: kiválóan terhelhető, ellenálló, jól adaptálódó, önálló összehúzódásra képes. Jó állapotától függ az izomerő, az izom nyújthatósága, az ízületi stabilitás, a test térérzékelése, a pszichés állapot, a testtudat, az immunállapot, az ízületi mozgásterjedelmek, a szervi funkciók, a szervek mozgékonyságai, a keringés minősége és az idegrendszer munkájának minősége a központban és a periférián. Lényegében meghatározza az életfunkciók minőségét, azokat lehetővé teszi, rossz állapotában azokat rombolni tudja.
A fasciába belehallgatózva tehát igen közel járhatunk az igazsághoz… mi az a kötőszövetes elváltozás jelen pillanatban a testben, ami azt a legjobban zavarja, ami a jelenlegi panaszokhoz elvezetett? Képzeljük el azt, hogy van egy ostor, amit megragadok, abba mozgási energiát helyezek: megemelek, meglendítek, majd az ostor a végén már olyan sebességgel száguld, hogy hangrobbanás történik. A fasciában valahol ott bújik a kulcsdiszfunkció, és attól egy egész távoli ponton csattan az ostor… ez lehet fájdalom, mozgásbeszűkülés. Kezelhetem lokál a fájdalmat, mobilizálhatom az ízületet. Amíg az ostor túlvége ismeretlen, a páciens panaszai sorra visszatérnek. A fasciában a kulcsdiszfunkciót igyekszik keresni az un. „GLOBAL LISTENING“ Barral szerint.
Kivitelezés:
1.: a páciens (PAT) áll, cipő nélkül. Derekát, keresztcsontját tegye szabaddá, hogy a terapeuta (TP) azt meg tudja érinteni.
2.: a TP a PAT oldalánál áll, egyik kezét a PAT keresztcsontjára helyezi, épp csak megérinti azt, a PAT-t nem tolja előre.
3.: A TP másik kezét a PAT feje tetejére teszi, épp csak megérinti azt, nem nyomja lefele és semmilyen irányba se el azt.
4.: Amikor a kéz a fejtetőn megérkezik, a PAT becsukja a szemét, de nem hamarabb!
Ebben a pillanatban a PAT valamerre egész finoman, vagy akár szemmel jól látható módon el fog billenni. Ennek észrevételére 1 másodpercünk van. Ha nem érzékelünk semmit, a PAT menjen pár lépést és a tesztet ismételjük meg. A teszt mindig hoz eredményt, olyan ember nincs, akinek nincs valahol kötőszövetes diszfunkciója, maximum az még nem okoz panaszt, mert a test ruganyos, fiatal, mozgékony, ezért kiválóan adaptálódott.
- Amennyiben a PAT előre billent, a kulcsdiszfunkció (KD) az elülső testoldalon van. Ha hátra billent, hátul. A tesztet bontsuk tovább: lent vagy fent van-e a KD:
5.: a PAT-t a kezelőágy szélére, vagy asztalra ültetjük, estleg magas, stabil székre, hogy a földdel a láb ne érintkezzen. A PAT kezeit helyezze a combjára, ne kapaszkodjon semmibe. A tesztet ülve megismételjük. A láb a tesztben most ki van kapcsolva, mivel nincs megterhelve, munkát nem végez, a fasciában nincs feszültség, így onnan infót nem kapunk. A tesztet megismételve tehát ha az ismét pozitív, akkor a KD fent van, ha jelet nem kapunk, az lent van.
- Tegyük fel PAT-ünk az imént előre billent, most ülésben megint előre billen: a KD elöl, fönt van.
- PAT-ünk az előbb hátra billent, ülésben sehova nem billen, a KD hátul lent van.
Ha most másfele billen, a teszt kivitelezésekore hibát vétettünk, a PAT járjon pár lépést és ismételjük meg azt.
Mi a lent és fent? Köldöktől felfele, lefele.
Most már tudjuk, hogy elöl vagy hátul, lent vagy fent, már csak a bal vagy jobb oldal kitalálására van szükség. Innen a teszt már nem a Barral féle Global listening, hanem annak folytatása egy másik oszteopátiás teszttel, hogy a KD-hoz még közelebb legyünk.
6.: PAT-ünket a hátára fektetjük, és vagy karjai vagy lábai súlyát vizsgáljuk meg. Kart emelünk, ha a tesztben a „fent“ jött ki eredményül, lábat, ha a „lent“.
7.: Az ágy feji végéhez állunk, a két kart kérjük felemelni, egészen fel a fej fölé, fent majdnem vagy teljesen hozzáér az ágy felszínéhez a két kar. A csuklónál vagy a csukló fölött vegyük kezünkbe a két kart egyszerre, csak mi tartsuk őket, ne a PAT, és vizsgáljuk meg, melyik a nehezebb. Ahol a KD, ott nagyobb a pangó folyadékok mennyisége, a keringési állapot romlottabb, a végtag súlyosabb. Néha ezt alig lehet (de lehet) érzékelni, néha ez egészen hangsúlyos. Ha a PAT nem tudja olyan magasan felemelni karjait, oldalt legyenek a test mellett, úgy emeljük mi fel őket.
8.: Az ágy lábi végéhez állunk, az Achilles alá tesszük kezeinket és a két lábakat egyszerre megemeljük. Amelyik a nehezebb, ott lesz a KD.
Most már egészen kis terület maradt csak hátra, amit vizsgálni kell, megfigyelni, tapintani, amiről kérdeződködni kell, s amihez majd hozzá kell nyúljunk, amin manuálisan dolgoznunk kell. Klasszikus mozgási tesztekkel, stabilitási, terhelési tesztekkel megtaláljuk, hol milyen zavarok vannak ezen kicsi területen, azt kezeljük, majd a PAT eredeti panaszát, amivel hozzánk érkezett azonnal vissza is teszteljük.
Pl.: Jobb lapocka alatti fájdalommal érkezik a PAT. Megvizsgálom lokál a területet és feljegyzem a tesztjeim eredményeit. A legfontosabb teszt: kérem végezzen egy olyan mozdulatot, amivel a fájdalmat/mozgásbeszűkülést provokálni tudja. Elvégzem a global listeninget. Ebből eredményként azt kapom, hogy bal láb hátul. Faggatózok, s kiderül, donga lábbal született a PAT és achillesét pici korában operálták, az hegesedett, a heg pedig azóta is húzza a környező kötőszövetet. A heget mobilizálom, dinamikusan nyújtom az achillest, a tapintható adhéziókat (összeragadások) felszabadítom, lehet hogy Flossolok, vagy köpölyözök, vagy FDM-ezek, ez már a tanulámyaimon múlik, végsősoron a terület mobilizálását célzom meg. A kezelés végén (30-35 perc) az eredeti panaszt (jobb lapocka) visszatesztelem. Ha a teszt és a manuális terápia kivitelezése helyes volt, a panasz megszűnik, vagy legalább is csökken. Ha nem szűnik, a teszt vagy a kivitelezett terápia nem volt megfelelő, s amennyiben a panaszok csökkennek, tudom: a terápiás irány jó, csak még folytatnom kell azt a panaszok múlásáig.
Ha a panasz igen régi, a lokális kezelés se maradjon el, hiszen már ott is kialakulhattak olyan strukturális elváltozások, amik már ténylegesen zavarják a panaszt elszenvedett ízületet, izmot – példámban a jobb lapockát.
A global listeninget Floss képzésemen tanítom.
Quastné Rigó Katalin – Oriolus-Med
70-3895927