Időskori elesés megelőzése Flossal

Minél idősebb az ember, a járásképben a lépéshossz és a lépésmagasság csökken. Ennek legfőbb oka az izmok folyamatos leépülése és a proprioceptív feedback gyengülése (kevesebb információ érkezik az agyba az adott testrész helyzetéről).

Ez a helyzet azért veszélyes, mert a már megszokott lakókörnyezethez képest az adottságok és képességek változnak, ‘nem oda esik’ a küszöb, a burkolatváltás; és a lábfejeit sem emeli a már korábban megszokott magasságba, így nagyban fokozódik az elesés lehetősége.

Szerencsére ez az állapot megelőzhető és kezelhető. Első körben az idős ember lakókörnyezetének minimális változtatásával csökkenthetjük a veszélyforrásokat (szőnyeg sarkainak leragasztása, éjjeli felkelésnél villany kapcsolás, lépcsők szélére csúszásgátló csík ragasztása… stb). Második körben az izomerő megtartása és fejlesztése a cél, melyek fekvő-, ülő- és állóhelyzetben is kivitelezhetőek (‘spicc-pipa’, bokakörzés a legfontosabb). Harmadik körben a propriocepció visszahozására kell törekedni, melyhez kiváló lehetőséget biztosít a Flossing (mi az a Flossing?). Az idős emberben tudatosítani kell végtagjai helyzetét, melyhez a szalag általi szorító érzést kihasználva azonnali hatást érünk el.

Flossing során a végtagot, végtagrészt, ízületet 1-1,5 percre bizonyos mértékben elszorítjuk, majd azonnal megkezdjük a végtag passzív, s ha lehet, aktív mozgatását. A bőr alatt húzódik meg az a felszínes kötőszöveti réteg (fascia superficialis), amiben a test ízületei állásának érzékelését, a test tudatosságát érzékelő idegvégződések (proprioceptorok) helyezkednek el. Ezen típusú idegekből itt a bőr alatt van az összes 80%-a. Ezek a felszínes kötőszöveti rétegbe ágyazódnak be. Ha sérülések okán vagy ülő életmód miatt a végtag, testtáj keveset mozog, ezek a felszínes rétegek egyszerűen összeragadnak, már nem csúszálnak el szépen egymás felett és a beléjük ágyazott idegvégződések funkcióromlást szenvednek el, hisz a felszíni réteg strukturája rossz irányba változott. Ha a Flossal elszorítjuk a bőrt, de alatta a mélyebb rétegeket mozgás közben akaratlagosan elmozgatom, egyszerűen szétszedem a rétegeket, azok közé víz áramlik és újra el tudnak egymáson csúszni. Így az idegvégződések újra működőképessé válnak és információt szállítanak a központi idegrendszerbe az ízületi állásról, a testhelyzetről. Jobban érzékeli az ember, hol a lába vége, leért-e már a talpa, mennyire kell még a térdét emelni, hogy fellépjen a lépcsőn stb… összességében csökken az elesés és így a törés kockázata.

Némethné Borsos Orsolya – gyógytornász

Quastné Rigó Katalin – molekuláris biológus, mozgásterapeuta, oktató

ORIOLUS-MED

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*