Az elülső keresztszalag rekonstrukciója és visszatérés a sportba

Szerzők: Marco Congia és Quastné Rigó Katalin

 Elülső keresztszalag-szakadás sportolók esetében leggyakrabban a 15. és 40. életév között történik, leginkább focistákat, síelőket, kézilabdásokat érint. Minden évben az amatőr sportolók 3%-a szenved elülső keresztszalag-szakadást, ez a szám profiknál 15%. A nők lényegesen gyakrabban érintettek (van Melick et al. 2016). Ennek okán az elmúlt években erősen megnőtt az elülső keresztszalag (ACL) rekonstrukciós műtétek száma. Ez továbbá azzal is magyarázható, hogy az elmúlt években sokat javult az ACL-szakadás diagnosztikája, így felismerése, másrészt mivel a legtöbb sportágban a teljesítmény-stressz egyre nagyobb. A fociban a közvetlen, egymással vívott csaták, ütközések egyre durvábbak, és a rövid sprintek sebessége is igen megnőtt.

ACL-szakadt páciens Flossing terápiája és fascia tréningje

Az ACL akkor különösképpen rekonstruálandó, ha a sérülés instabilitást hagy maga után, mely terápiásan nem kezelhető vagy ha a sport okán erős térdízületre van szükség. A műtét eredménye, hogy a páciens életminősége javul és a sportban hozott teljesítmény újra növekedni kezd. Ennek ellenére a rekonstrukciós műtét nem rizikómentes. A műtét számlájára írható (tanulmányok bizonyítják), hogy azt követően megnő a térdízületi sérülésveszély, izomgyengeség alakul ki, funkcióromlás lép fel és gyakrabban alakul ki a műtötteknél a jövőben térdízületi kopás. Kimutatható, hogy fiatal, ACL-műtött páciensek 30%-a újra fog sérülni, ami pedig már jelentős életmoniőség-romláshoz vezet (Grindem et al. 2016). Elit sportolók esetében ezek igen rossz kilátások. Aktuális kutatások rámutattak, hogy a sérültek 35%-a 2 éven belül nem éri el újra a sérülés előtti teljesítményét. A testi regeneráció mellett ezen felül a pszichés faktorokkal is foglalkozni kell, ugyanis kijelenthető, hogy az első sérülés után a fiatal sportolók döntő többsége következő sérüléstől való folyamatos félelemben él (van Melick et al. 2016). Lai 2017-ben pedig kimutatta, hogy a sportolók 83%-a visszatér a sporthoz a műtét után. Ők hasonlóan teljesítettek, mint nem sérült társaik. Újrasérülésre a prognózis mindenesetre nem olyan rossz. Látható tehát, hogy a kutatási eredmények igen ellentmondásosak, ami az ACL rehabilitációját illeti, illetve hogy a sportoló mikor kezdheti újra az edzéseit.

ACL-szakadt páciens Kinesiotape terápiája stabilizáló célból

Visszatérés a sportba

Az ACL-műtöttek célja nem más, mint hogy minél hamarabb visszatérhessenek a sportba. Hogy ki és mikor térhet vissza a tevékenységeihez, nem definiálható egységesen, függ a sportminőségtől, a sportoló céljaitól. Ezektől függően általában a visszatérés 3-12 hónapon belül történik meg a műtétet követően (McGrath et al. 2017). Tovább nehezíti a helyzetet, hogy megfelelő teljesítménytesztetek kellene végeztetni, ami biztonságossá tenné a visszatérést. Ezen a téren vizsgálódott McGrath et al. (2017), hogy leírja, milyen mértékű az összefüggés a specifikus, objektív funkciótesztek (izokinetikus erőtesztek a térdszalagokon, combizomzaton, egylábas ugrálás teszt és maximális sebesség) és a visszatérés dátuma között. 64 pácienst vizsgáltak, akik ACL-műtéten estek át és azt állapították meg, hogy arra, mikor térhet vissza a sportoló a pályára, leginkább a futás alatt produkálható legnagyobb sebesség adott információt, ebből lehetett a legjobban következtetni a visszatérés idejére. Nagy összefüggést mutatott az izokinetikus combizomerő teszt és az egylábas ugráláskor hozott eredmény. A szerzők tehát azt javasolják, hogy ha meg kell becsülni, mikor térhet vissza a sportoló a pályára, ezen teszteket érdemes végezni. Emiatt ezen tesztekkritériumait pontosítani fog kelleni a jövőben.

 

ACL-szakadt páciens Cross tape terápiája hegkezelés céljából, a jó gyógyulási minőség növelése érdekében

Grindem et al. (2016) azt vizsgálták, hogy a vissztérés során milyen az esély az újrasérülésre. A prospektív, kétéves vizsgálaton 106 páciens vett részt. Ennek során  a sportban mutatott teljesítményt és a térdfunkciót havonta vizsgálták és értékelték. Megállapították, hogy azoknál a pácienseknél jelentősen nagyobb az újrasérülés veszélye, akik az első hónapokban már elérték valamikori teljsítményszintjüket. Amint egy hónapban ezt a szintet nem ütötték meg, az újrasérülés esélye 50%-kal csökkent. A kutatók emiatt kijelentik, hogy a sportba való visszatéréssel minimum 9 hónapot várni kell. Ismét felvetül a kérdés, hogy akkor mely irányvonal mentén haladjanak a terpaueták?

Van Melick et al. (2016) szisztematikus irodalomanalízist végzett, hogy információkat szerezzen az ACL-műtét utáni rehabilitációról és hogy erre irányvonalakat építhessen fel. 1990 és 2015 közötti közleményeket vizsgált át. 90 vizsgálatot vettek szemügyre, hogy eredményei majd evidenciaként szolgáljanak.

Kijelenthető tehát:

AZ ACL-műtöttek rehabilitációja egy prehabilitációs és 3 posztoperatív (9-12 hónap) fázisból kell álljon:

1.: mozgásban lekorlátozott fázis, ahol a mozgást lassan, lépésről lépésre építik idővel fel

2.: sportspecifikus képzés

3.: visszatérés a sportba – ennek időbeliségét a fent említett tesztekkel dönti el a terapeuta

A sportba való visszatérés nem szabad, hogy túl hamar megtörténjen! Az említett tesztekkel a terhelhetőséget és az újrasérülés veszélyét folyamatosan vizsgálni kell.

Marco Congia – sportfizioterapeuta, manuálterapeuta, osteopath

Quastné Rigó Katalin – molekuláris biolgóus, mozgásterapeuta, oktató

ORIOLUS-MED

 

 

Irodalom:

Grindem, H., Snyder-Mackler, L., Moksnes, H. et al. (2016): Simple decision rules can reduce reinjury risk by 84% after ACL reconstruction: the Delaware-Oslo ACL cohort study. Br J Sports Med, 50, S. 804-808.

Lai, C., Ardern, C., Feller, J., Webster, K. (2017): Eighty-three per cent of elite athletes return to preinjury sport after anterior cruciate ligament reconstruction: a systematic review with metaanalysis of return to sport rates, graft rupture rates and performance outcomes. Br J Sports Med, 0, S. 1-10.

Melick van, N., Cingel van, R., Brooijmans, F. et al. (2016): Evidence-based clinical practice update: practice guidelines for anterior cruciate ligament rehabilitation based on a systematic review and multidisciplinary consensus. Br J Sports Med, 50, S. 1506-1515.

McGrath, T., Waddington, G., Scarvell, J. et al. (2017): An Ecological Study of Anterior Cruciate Ligament Reconstruction, Part 2. Functional Performance Tests Correlate With Return-to-Sport Outcome. The Orthopaedic Journal of Sports Medicine, 5(2), S. 1-9.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*