Szerzők: Marco Congia, Quastné Rigó Katalin
Habár a legtöbb sportoló és idővel számos páciens nagyon jól edzett, mégis folyamatosan és gyakran lépnek fel problémák. Fájdalmak vagy épp mozgásbeszűkülés kínozza őket. Ebből kindulva manapság egyre nagyobb figyelmet kapnak a fasciák. De mik is azok a fasciák?
Az elmúlt évek során ezt a témát sok vita övezte. Hosszú időn keresztül egyszerűen átnéztek a fasciákon, habár ott van a testben egyszerűen mindenütt. Ugyanakkor rengeteg fiatal kutatási eredmény áll rendelkezésünkre. Eddig a fasciákat, mint egyszerű, kötőszövetes lágyrész-csomagolóanyagot fogtak fel. Manapság a tudósok már abból indulnak ki, hogy egy egész komplex fascia-rendszerrel rendelkezünk. Ez egy pókhálószerű szerkezetből épül fel és a legnagyobb részben képes az emberi test mozgásait befolyásolni. A fasciák összekötik az izmokat egymással, vagy épp az izmokat a csontokkal, rögzítik a szerveket a helyükön, stb. Funkcionális definícióját tekintve (a definíció már a terminologica anatomica része!) a fascia minden nyújtható, kötőszövetes és rostos, kollagntartalmú struktúra a testben, emiatt a szalagokat, inakat, ízületi tokokat is a fasciarendszer részének tekinthejük.
A fasciák feladata nem csak abból áll, hogy az izmok és csontok rendszerét stabilizálja és alakjukat meghatározza. A fascia többek között hatalmas mennyiségű vizet tárol, ami arra szolgál, hogy minden struktúra a helyén maradjon. A fascia java része folyadék, olyan, mint egy szivacs: ki tud száradni, megkeményedni, porózussá válni. Ugyanakkor ha egy szivacs vízzel teli, akkor elasztikus, ellenálló, tartós. Egy vizes szivacsot ugyan össze lehet nyomni, akkor is visszaugrik az eredeti alakjára. Tehát a fasciák mozgékonysága és terheltősége erősen attól függ, mekkora a fasciák víztartalma. 
A legtöbb sérülés abból ered, hogy a fascia kiszárad és az egyes rétegei egyszerűen összeragadnak. Ezt követően ezek a rétegek már nem tudnak egymáson elcsúszni, hisz hiányzik közülük a folyadék. Itt eróziók, szakadások, akár törések alakulhatnak ki. Ugyanakkor csak az, hogy eleget pótolunk folyadékot, még nem elegendő ahhoz, hogy a fasciát csúszósan és ruganyosan tartsuk, ugyanakkor alapkövetelménye. A megfelelő mozgás és mozgatás kell még a fascia jó állapotához. Ez a kettő lesz tehát a sikerhez nyitja. De jó tudni, hogy a mindig csak egy irányba végzett mozgásformák nemcsak az ízületi gyulladások kialakulásának esélyét növelik, hanem ki is szárítják a fasciát.
Mivel a fasciahálózatban, a testben, egyszerűen minden mindennel össze van kötve, a test egy részén bekövetkezett változás jelentős hatással lehet a test másik részére is. Ezért elengedhetetlenül fontos az életünk során a fasciákat egészséges állapotban tartani. A fasciák képesek mozgási energiát tárolni, hogy ezt követően katapultszerűen adják azt tovább a megfelelő mozgásirányba. Képesek ütéseket tompítani és azok erejét lágyan továbbítani. Az egészséges fascia a testben olyan, mint egy integrált trambulin.
Egy fasciális terápia arra szolgál, hogy erőteljes fájdalomcsillapítással bírjon. A különböző technikák azt szolgálják, hogy az összeragadt fascia-rétegek elváljanak egymástól, hogy így fájdalommentes legyen a mozgás. A fasciakutatás ugyanakkor még az elején jár. Még csak kevés evidence based vizsgálat áll rendelkezésünkre, amelyek a fasciális terápiák hatékonyságát tudományosan is bizonyítják. Ennek ellenére már a csúcssportolók is a fascia-kezeléseket kérik: a tapasztalat előbbre jár a tudománynál. A fasciák témája a múltban nagyon kevés figyelmet kapott, a jövőben sokkal jobban kell rájuk ügyelni! A sportfizioterápia és a mozgatásos terápiák egy hatalmas átalakulás előtt állnak. Azon gyakorlatsorok, amik eddig 1-1 izommal foglalkoztak, fasciális tréningekké (Mi az a fascia tréning?) alakulnak át. A fasciarendszer ugyanis egy hatalmas hálózat, ami 6-10x annyi érzékelő idegvégződést tartalmaz, mint az izomzat. Ezt edzve lehet az izmok sérülékenységét csökkenteni, a szalagok, ízületi tokok, inak ruganyosságát növelni.
Fasciális terápiák – Kinesiotape
A kinesiotape egy rugalmas pamutszalag, amit a bőrre ragasztva, jó technikával a fasciák lazítását (is) el lehet érni. Ezt a technikát lazító izomtechnikának hívják, ami persze nem csak izmot lazít. Minél fasciálisabb mélységekben gondolkozik a mozgásterápiás szakember, annál inkább rájön, hogy nem. A tape a megnyújtott izomra kerül fel, szabály szerint eredés és tapadás között (hacsak nincs ott valamilyen felszín ami nem ragasztható, pl seb) úgy, hogy a tapet semmennyire sem nyújtjuk. Így a tape anyaga az izom összehúzódása során összehullámosodik, s mivel a bőrre van ragasztva, feltorlódik és emeli a bőrt is. 
Bőrünk alatt a felszínes fascia alatt közvetlenül bújnak meg a fent említett idegvégződések, amik a testudatosságot (propriocepció) valósítják meg. Bizonyított tény, hogy ott, ahol fáj, ott a propriocepció romlik. Bizonyított tény, hogy a fájdalmaink 70%-a fasciális eredetű, nem csont, izom, ízület vagy épp ideg fáj. A fascia akkor fáj, ha rossz a propriocepció. Ha javítjuk, fájdalmat csökkentünk. Tapeléssel úgy javítunk ezen, hogy a bőrt megemeljük, ezáltal a fasciaburkot széthúzzuk, így kisebb lesz a nyomás az érzőidegeken, így kisebb a fájdalom. Ha kisebb a fájdalom, a helyi struktúrák funkciója jobb lesz. Ha jobb a funkció, gyorsabb a gyógyulás.
Tehát: ha fasciát szeretnénk tapelni, a lánc lefutása mentén (ne felejtsük el, hogy az anatómia könyvek fasciái ember által alkotott egységek, sehol a testben fascia és fascia között nincs határ!) lazító izomtechnikával dolgozzunk, majd mozgassuk át passzívan, s ha lehet páciensünk aktívan, s ha lehet aktívan terhelésben – a fasciális kezelések sokkal hatékonyabbak (és ezt tape-képzéseimen mindig kihangsúlyozom!), hogy ha a páciens aktívan, központi idegrendszerből, maga indítja a mozgást és nem mi masszírozzuk, mozgatjuk passzívan.
Marco Congia
Quastné Rigó Katalin